Búcsú Hódos Jirinától

Ma az Új Köztemetőben végső búcsút vettünk kedves Kollégánktól, Hódos Jirinától.

A búcsú gondolatai itt olvashatók:

 

Drága Jirina, vagy ahogy a legtöbben hívtunk: Jirka!

Nincsenek szavak, csak fájdalom, hiány és mélységes űr! Most mégis, szavakba kell öntenem gondolataimat a felfoghatatlanról, és elfogadhatatlanról, hogy fizikailag már nem vagy velünk.

Amikor Pünkösd vasárnap délután, a telefonomon megjelent kedves mosolygós fényképed, vidáman beleszóltam, hogy „szia Jirka!”, és már mondtam volna kedvesen zsörtölődve, hogy ilyenkor nem szabad dolgozni, de kedves hangod helyett Eszter lányod elhaló hangját hallottam meg, valami páni félelem nyílalt belém, csak nincs valami komoly baj, de reménykedtem, hogy esetleg csak elestél. A félelem sajnos csak pár másodpercig tarthatott, amíg Eszter elhaló hangjából lesújtott a kegyetlen valóság híre,”Anya meghalt”! Megfordult velem a világ, és maró fájdalom hasított belém! Ez lehetetlen, ez nem történhetett meg, ébresszenek fel, legyen vége ennek a rossz rémálom pillanatnak!

Nem lett, sajnos nem lehetett vége, mert Te már úton voltál egy más dimenzió felé. Hiszem, hogy Téged ott szeretettel fogadtak, mert olyan embert, mint Te vagy, a végtelen szeretet világa örömmel fogad, hiszen életelemed volt a másik ember iránti szeretet és tisztelet, jóság és segítő szándék.

A másik életerőt – persze a család után – a rendíthetetlen szakmaiság és a BDK szeretete adta. Az odaadó elhivatottság, pontosság, alaposság és hogy a legjobb minőségben, precízen, a Társaság szakmai érdekeinek, előírásainak megfelelően készüljön el minden közvilágítási terv a Fővárosban. Mindenre figyeltél, az apró részletekre és nagy összefüggésekre, a műszaki és emberi szempontokra. Elveidben kemény és határozott, megalkuvást nem tűrő, de mindig tiszta eszközökkel játszó, ugyanakkor emberségedben megértő, mélységes szeretet sugárzó és még kompromisszumukra is képes, nagyon jó ember voltál. A szakmai kérdésekben nem szeretted a kompromisszumokat, ugyanakkor emberként, megértő kollégaként, barátként, szülőként, ha a másiknak segítségre, vagy védelemre volt szüksége, védelmező anyatigris is tudtál lenni.

Általában azt szoktam mondani – leginkább persze főleg magamra értve – hogy nincs pótolhatatlan ember. Azt hiszem Jirka, a Te esetedben kivételt kell tenni ez alól. A széleskörű és évtizedek alatt felhalmozott tudásod, szakmai és emberi tartásod, a lényedből sugárzó erő és egyben kedvesség, tényleg pótolhatatlan.

Hiányzol Jirka!

Hiányzik mérhetetlen szakmai tudásod és tapasztalatod: szinte nem volt olyan terület Budapesten, aminél ne emlékeztél volna egyből fejből, hogy ott valami különleges műszaki helyzet volt, és nem lehet csak úgy egyszerűen kezelni azt a területet. És én biztos lehettem benne, hogy 99 %-os biztonsággal jól emlékeztél.

Hiányzik a mosolyod, hiányzik az egy-egy nehezebb emberi probléma megoldása utáni különleges, szívből jövő „Jirina ölelés”, a belőled áradó mélységes szeretet.

Drága Jirka!

Szakmailag is emberileg is igazi nagybetűs EMBER, méghozzá nagyon JÓ EMBER voltál. Ezt a „voltál”-t nagyon-nagyon nehéz kimondani!

Fáj, hogy már nem ölelhetünk meg, csak a gondolatainkban, de amíg a BDK létezik szellemiséged, emberséged, emléked velünk marad.

Nekem kilenc jutott az évekből, hogy megismerhesselek, megszerethesselek. Hálás vagyok a jó Istennek, hogy találkoztunk, együtt dolgozhattunk, hogy lehetőséget adhattam ahhoz, hogy szakmaiságod a lehető legjobban kiteljesedjék, és alaposságod mércévé váljék Budapest közvilágításának fejlesztésében!

Nagyon jó volt veled együtt dolgozni. Mélységesen tisztelünk szakemberként, kollégaként, barátként!

Szakmai hiányod felfoghatatlan és egy ember által pótolhatatlan űrt hagytál. De a legnagyobb hiányt társként, édesanyaként, és nagybetűs Emberként hagytad magad mögött. Felfoghatatlan és igazságtalan, hogy ilyen hirtelen és váratlanul távoztál, de szakmai és emberi örökséged velünk marad, megőrizzük mosolyod, ölelésed és Emberséged!

Köszönjük, hogy voltál, és köszönjük mindazt, amit magadból örökül és emlékül nálunk hagytál!

Amit szakmai örökül hagytál, azt eszünkben megtartjuk, és munkánkban tovább visszük! Amit emlékül hagytál, azt szívünkben örökre megőrizzük!

Jirka kedves, Isten veled, nyugodj békében!

Pap Zoltán ügyvezető, a BDK kollektívája nevében